Kezdőlap
Szeged: 27 C°,
7.56 km/hNY/DNY-i szél, közepesen felhős
31
18
Facebook RSS csatorna E-mail küldése
EUR: 323 | USD: 285 | CHF: 286
Hirdetés
Hirdetés
h i r d e t é s

„Ami elsőként meglepett Szegeden, hogy az emeletre fut be a vonat”

| Feltöltve: | Forrás: Szegedi Tükör | Rövid link: http://vtvszeged.hu/s_!news/i__44/i__23784
Az iskolai évek olyan alapokat adtak az élethez, hogy Szeged neve nagybetűkkel volt állandóan feliratozva az agyamban – mondta Dobos Géza, aki négy évig tanult a szegedi Vasútforgalmi Technikumban, és felismerte magát egy régi fotón a Szegedi Tükörben.

– Szukács Istvánhoz hasonlóan én is felismertem magam a Kiskundorozsmán készült fényképen. Szukács István és az én fejem közvetlenül egymás mellett van – írta szerkesztőségünknek Dobos Géza. A Szegedi Tükör március 24-i számának Szeged régen rovatában jelent meg a fél évszázaddal ezelőtt készült fotó, amelyen Szukács István, majd Dobos Géza is felismerte magát.

1967, Kiskundorozsma, a MÁV-nevelőintézet növendékei. Szukács István jobbról a második, jobb kezével, könyökével támasztja a fejét. Mellette fekszik Dobos Géza (fotó: Fortepan/Baráth Endre)

– 1964 és 1968 között Szegeden a Vasútforgalmi Technikumba jártam, és a Bakterban laktam – írta Dobos Géza a Dunakanyar kapujából, Verőcéről. (A Bakter a MÁV-nevelőintézetnek nevezett diákotthon – a szerk.) – 1964-ben apámmal indultunk el egy szabolcsi kis faluból, Papról Szegedre felvételizni. Életemben akkor ültem először vonaton. Ami elsőként meglepett Szegeden, mint falusi kis parasztgyereket, hogy az emeletre érkeztünk be a vonattal, utána legyalogoltunk a földszintre, a város szintjére – mesélte Dobos Géza. A nyugdíjas férfi hozzátette, Verőcén, ahol él, szintén emeletre fut be a vonat.

Dobos Géza – fél évszázaddal később, Verőcén

– Éjszaka a vonatkísérő laktanya földszinti szobájában aludtunk. Most is a fülembe cseng a hajnalban kanyarodó villamos visító hangja. Emlékszem, a matematika és magyar felvételi utáni elbeszélgetésen Eszes Ferenc, az iskola neves tanára megkérdezte, mikor gyóntam utoljára, illetve mikor ünneplik Jézus Krisztus születésnapját. Szegény családból származtam, öten voltunk testvérek. Évente anyámtól egy-két esetben olyan levelet kaptam, hogy hagyjam ott az iskolát, mert a munkás kezemre nagyobb szükség van otthon. Írta ezt annak ellenére, hogy minimális kollégiumi díjat kellett fizetnünk. A Bakterban mindent kaptunk, könyveket, ruhákat, élelmezést. Soha nem éheztünk. A ruhát nekünk kellett tisztán tartani. Ha valakinek nem volt kivasalva a nadrágja, vagy piszkos volt a cipője, visszaküldték a portáról. Emiatt elkésett az iskolából, és mindkét helyen megkapta büntetését. A Bakterban minden hónapban legalább egyszer zenés-táncos est volt, amelyen a Bakter saját zenekara játszott, jókat „rokiztunk” – írta Dobos Géza.

A férfi szerint az is a Bakternek volt köszönhető, hogy minden hónapban színházba jártak. Elmondása szerint a négy év alatt minden híres darabot, operát, operettet, drámát megnéztek.

Dobos Géza MÁV-igazolványa

– Ilyen háttér mellett jártunk iskolába a gyönyörű körúton keresztül négy éven át naponta, gyalogosan, a MÁV-os egyenruhában diákként is tisztelegtünk a katonatiszteknek, akik ezt tisztelgéssel fogadták. Az iskolai évek olyan alapokat adtak az élethez, hogy Szeged nagybetűkkel állandóan az agyamban volt feliratozva. Negyven évet dolgoztam a MÁV szolgálatában, több éven át irányíthattam a Nyugati pályaudvar forgalmát, dolgoztam Záhonyban, Pilisvörösváron, Piliscsabán, Almásfüzitőn, a MÁV-igazgatóságon különböző beosztásokban. Boldogan emlékezem az eltöltött negyven évre, amelyet a gyönyörűséges szegedi négy év alapozott meg – írta Dobos Géza, aki állítása szerint már nagyon várja az 50 éves érettségi találkozót, amit június 16-án tartanak Szegeden.