Kezdőlap
Szeged: 34 C°,
16.56 km/hÉ/ÉK-i szél, gyengén felhős
32
16
Facebook RSS csatorna E-mail küldése
EUR: 323 | USD: 283 | CHF: 284
Hirdetés
Hirdetés
h i r d e t é s

Hász Róbert: A kétségbeesés félreteszi a gátlásokat – Hetven évét ünnepelte a Tiszatáj

| Feltöltve: | Forrás: Szegedi Tükör | Rövid link: http://vtvszeged.hu/s_!news/i__44/i__24133
Sorozatában a Szegedi Tükör szegedi civil szervezeteket mutatunk be. Kiknek az érdekében szerveződtek, min dolgoznak jelenleg, miből működnek? Ezúttal a Tiszatáj Alapítványnál jártak.

– Az alapítvány 1990-ben jött létre. Kényszerhelyzet szülte, mert a Tiszatáj korábban a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalathoz tartozott, ám az megszűnt, és a folyóirat akkori vezetői, Olasz Sándor és Annus József úgy gondolták, hogy a könnyebb működtetés érdekében alapítványt hoznak létre – mondta Hász Róbert főszerkesztő. Alapítót kerestek, és a Csongrád Megyei Önkormányzat fel is vállalta ezt a szerepet. Onnantól kezdve az alapítvány fő profilja a lap fenntartása lett, és mellette a könyvkiadás, fiatal alkotók támogatása, könyvbemutatók szervezése is bekerült az alapító okiratába. Közhasznú a szervezet, a tulajdonosa jelenleg is a megyei önkormányzat.

– Az új, nagyobb szerkesztőségben alkalmi tárlat és könyvbemutató is elfér – mondta Hász Róbert (fotók: Szabó Luca) Portyáznak

A 40 millió forint éves költségvetésük 75-80 százalékát pályázati támogatásokból teremtik elő. Ennek a gerincét az állami Nemzeti Kulturális Alap adja, ezenkívül „portyáznak”. Ez azt jelenti, hogy három évben még a Magyar Nemzeti Banktól is kaptak segítséget. Kiderült, hogy az elnöke szintén irodalombarát, és követi a folyóiratot.

Legfrissebb termés a Tiszatájnál

Őskövület

– 1995 óta vagyok tagja a szerkesztőségnek, őskövületnek számítok. Korrektorként kezdtem, 2011 óta cipelem főszerkesztőként a lapot. Érdekes skizofrén helyzet ez, mert szerkesztő és regényíró is vagyok. Ilyen az, amikor a hóhért akasztják, bár saját írásainkkal nem terheljük a folyóiratot – mondta Hász Róbert. Életének másik területén megjelent a Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja című krimi, ami 1902-ben Zomborban játszódik. Regénye sikerén felbuzdulva most az foglalkoztatja, hogy az eddigiektől eltérően ennek a könyvének legyen-e folytatása.

– Amikor főszerkesztő lettem, az alapítvány anyagi helyzete nem tűnt éppen rózsásnak. Gyakorlatilag minden pénzünk elfogyott. Akkor eldöntöttük, hogy többet nem akarunk ilyen körülmények között ténykedni, igaz, nem is lehetett volna – idézi fel a főszerkesztő. – Rengeteg támogatáskérő levelet küldtem szét, de mindössze két helyről érkezett pozitív válasz: a nemzeti banktól és a Szerencsejáték Zrt.-től. Pár évig támogattak is bennünket, ez konszolidálta a helyzetünket. Lám, a kétségbeesés félreteszi a gátlásokat, kérni nem szégyen. Most két fő támogatónk a megyei és a szegedi önkormányzat, régóta 2-2 millió forinttal.

Új hely, több élet

Huszonöt év után a Tiszatáj 2013-ban költözni kényszerült a régi megyeházi helyéről – ahol most a kormányhivatal működik. Akkor a szegedi önkormányzat ajánlott fel több helyiséget kedvezményes bérlésre. Ezek közül a Roosevelt téri irodát választották és felújították. Az új szerkesztőség jóval nagyobb a korábbinál; alkalmi tárlatokat és könyvbemutatókat is rendezhetnek. Jelenleg egy fiatal festőnő képeit mutatják be, aki a folyóirat áprilisi számát illusztrálta. A folyóirat és a tiszatajonline.hu szerkesztőségében öten dolgoznak.

Sziget a könyvhéten

Az idei könyvhét programfolyamába is bekapcsolódik a szerkesztőség. A Dugonics téri nagyszínpadon beszélget Géczi János költővel a Tiszatáj Könyvek sorozatban megjelent új, Sziget című kötetéről Reményi József Tamás szerkesztő. Ugyancsak a könyvünnepre jelent meg Jenei Gyula verseskötete, a Szomszéd Népek Irodalmának Antológiái sorozatban a szerb válogatást a legfrissebb szlovén követi.

Főszerkesztő a főszerkesztőről

Márciusban zárult a folyóirat egyéves sorozata, amelyet 70. születésnapja alkalmából indított tavaly. A Tiszatáj 1947 márciusában jelent meg először, a nevét Péter László javaslatára kapta. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi lap hasábjain keresztül. Így született meg a Tiszatáj, a legrégebben működő magyar szépirodalmi folyóirat.

A sorozatban Annus József írását is közreadták. A néhai főszerkesztő így örökítette meg 1972-ben, miként lett a friss József Attila-díjas Ilia Mihály irodalomtörténész, -szervező, szerkesztő, tanár a szerkesztőség legendás vezetője: „A díjat egyébként minden bizonnyal azért kapta, mert többet vállalt, mint amennyire választott hivatása kötelezné. Oktatói munkája, a klasszikus magyar irodalomban való búvárkodása éppen elegendő feladatot osztana reá. Ő azonban elszegődött a jelenkori magyar irodalom mecénásának is, varázslóként sokszorozva meg önmagát, hogy ide is, oda is egész embert állíthasson. A díjat március 31-én vette át. A következő naptól érvényes főszerkesztői kinevezése. A két eseményt együtt ünnepeltük a szerkesztőségben. Ő szódavizet ivott, s bolondkodásaink közben jegyzetelt egy golyóstollbetéttel. Kisvártatva előállt a júliusi szám tervével. Józansága bosszantott bennünket. Hanem elégtételt kaptunk hamarosan, amint a Sajtóházból távozván elé állt Benkő Pista bácsi (most fél műszakos portás itt, valamikor Móra Ferenc küldönce és szedője a Szegedi Naplónál), s akkurátus kéznyújtással ekként köszöntötte Mihályt: – Gratulálok a kitüntetéshez, tanár úr! Nagy dicsőség ez Tápénak! Az eddig józan tanár úr – legalább én így láttam – most mámorosodott meg csupán. Az ősi falut juttatták eszébe, a szülőföldet, amely küldte, s amelynek számadással tartozik. A munkát mindig a parasztősök kemény igyekezete szerint szabja magának, az ő józanságuk, akaratuk a példa.”

Dombai Tünde