Kezdőlap
Facebook RSS csatorna E-mail küldése
EUR: 323 | USD: 275 | CHF: 284
Hirdetés
Hirdetés
h i r d e t é s

A hús megdöbbentő tobzódása a Reök-palotában

| Feltöltve: | Rövid link: http://vtvszeged.hu/s_!news/i__46/i__24553
– Hű-ha! – mondta az idős hölgy és mélyen belenézett a három méter magas szilikon Picasso köldökébe. Egy hang nem sok, annyi sem jött ki több a torkán. A nagy katalán festőzseni gigantikus aktja húsz társával érkezett a Reök-palotába. Virgilius Moldovan szobrai már a megnyitón mindenkit mellbe vágtak.

Virgilius Moldovan román származású kortárs szobrászművész alkotásai a nyár utolsó napjáig, augusztus 31-ig láthatók a Reök-palotában.

A látvány letaglózó, mégis szerethető: a Bécsben élő román mester Citoyen című szobra már a palota aulájában megállásra kényszeríti a látogatót.

A kétszeres életnagyságú, zavarodott ábrázatú, meztelen és kövér test láttán az sem lenne csoda, ha valaki már a kapuból visszafordulna ijedtében. De azt nagyon rosszul tenné.

Identitáskeresés – hirdeti a bejáratnál a kiállítás plakátja. És van is mit keresni az épület legfelső szintjén.

A szokatlanul nagyméretű szobrokat ugyanis nem véletlenül cipelték fel a második emeletre: köztéri méretben készült alkotások ugyanis ritkán láthatók zárt térben, főleg nem az emeleten.

– Ezzel is hatást szerettünk volna fokozni – mondta Nátyi Róbert, a kiállítás kurátora. – Kézben hoztuk fel az összes szobrot.

Hát nem éppen egy milói Vénusz – jegyezi meg magában a férfilátogató a hatalmas, mázsányi súlyt nyomó egyik meztelen női szobrot látva.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy Moldovan szobrai szépek vagy csúnyák, gusztusosok, vagy visszataszítóak-e, de egy biztos, a román mester nagyon is ismeri az emberi anatómiát, még akkor is, ha egy különleges formavilággal kapcsolja azt végül össze.

Ezért az, aki a hagyományos szépséget keresi a szegedi tárlaton, bizonyára csalódni fog. Az általános szépségideáltól merőben eltérő férfi és női testek viszont a meghökkentés erejével hatnak.

Ilyenek is vagyunk: kövérek, lógó mellűek, hordó hasúak, elnyűttek, fáradtak és olykor szomorúak – a művész pedig nem törekszik arra, hogy ideális anatómiájú emberi formákat hozzon létre, inkább megmutatja azt, hogy a mai felfogásunkban csúnyának, torznak tartott testek is lehetnek szépek, sőt szerethetők.

– Nekem a túl szép éppen úgy gyanús, mint a túl csúnya – mondta a tárlaton sétálva egy régi hölgyismerős. – A szilikonszáj lehet, hogy még taszítóbb, mint néhány felesleges kiló.

Bár a román mester gigantikus műgyanta és szilikon aktjainak vajmi köze van a szexualitáshoz, megrázó formaviláguk okán mégis csak a felnőtt korú látogatóknak ajánlják a Reök-palota beli kiállítás megtekintését.

Nem tudom miért, de elnézve ezeket az alkotásokat minduntalan Fellini 1973-as nagy botrányt kavart filmje, A nagy zabálás képsorai jutnak eszembe. Egészen pontosan az Andrea-lepény, amikor Andrea, a duci tanítónő hatalmas, premier plánban mutatott meztelen hátsója egy lepényt formál – ki is verte harmincöt évvel ezelőtt a biztosítékot a jelenet az ítészek körében.

Ami Fellininél az evés és a szex, az Moldovánnál a test, a tobzódó hús, mindenféle erotikus felhang nélkül, a valóságosnál is valóságosabban.  

Míg A nagy zabálásban mindenki disznó módjára végzi be, addig ezek a művészi alkotások képesek arra, hogy emberi esendőségükben is élettel telinek és szerethetőnek lássuk egy idő után a hatalmas figurákat.

Az egyedülálló technikával készült szilikonszobrok halvány bőrén átütnek az erek és valami különös nyersesség, ami egyszerre meghökkent és vonzza is a tekintetet.

Moldovan egészen radikálisan szembesít bennünket a csúnyának, torznak tartott alakokkal: óriásivá nagyítva, mégis hihetetlen aprólékossággal és pontossággal mutatja meg az utolsó redőt, a legkisebb gyűrődést is a monumentális testeken.

Ecce Homo! Íme az ember!